Egy ismerős mosoly
Valahogy könnyedebbnek érződött ez a reggel.
Nem tudom, miért – talán frissebb volt a levegő, vagy talán egyszerűen másképp lélegztem.
A fejhallgatóm a zsebemben pihent, de nem vettem fel. Nem volt rá szükségem.
Először éreztem úgy, hogy a világ zaja nem nehéz. Először éreztem úgy, hogy tartozhatok valahová.
Az iskolaudvar zsongott körülöttem, mint mindig.
A nevetés, a cipőcsörgés, a hangok moraja – ma semmi sem merített ki. Valahogy ismerősnek, barátságosnak tűnt.
Mintha nem is kívülálló lennék, hanem egy apró része az örvénylő zajnak, csendben létezve mellette.
Az első órák lassan teltek. A tanár hangja időnként elhalkult, beleolvadva a gondolataimba.
Megszólalt a csengő, és én a szokásos utam követve, zsebre dugott kézzel a menza felé indultam.
Aztán lefagytam.
Ott volt.
A fiú.
Közvetlenül előttem, két barátommal nevetve.
Ugyanaz a nyugodt aura, ugyanaz a csendes melegség, ugyanaz a lágy, egyenletes energia, mint azon az estén.
Maga az idő lelassulni látszott, mozdulatlanná súrolva körülöttem a világot.
És meglátott engem.
A nevetése egy pillanatra elhalt, és a tekintete találkozott az enyémmel.
– Szia… – mondta halkan, bizonytalanul, mintha nem lett volna biztos benne, hogy tényleg én vagyok-e.
A szívem kihagyott egy ütemet.
– Szia… – suttogtam vissza, alig hallva a saját hangomat.
Az egyik barátja oldalra pillantott és elvigyorodott.
– Hé, ismeritek egymást? – ugratta.
A fiú egy pillanatra elhallgatott. Láttam, hogy a szemei megrebbennek, mielőtt megszólalt.
– Valahogy… igen – mondta, és mosolya eljutott hozzám.
Az a mosoly… pontosan ugyanolyan, mint amikor a kispad előtt megmentett.
A másik barát nevetett, és játékosan megbökte.
– Hát, ez érdekes. Később majd mesélj róla, haver!
Csak megvonta a vállát, de még egy utolsó pillantást vetett rám, mielőtt továbbmentek.
Hátul maradtam, mintha csak miattam ürült volna ki a folyosó.
Furcsa melegség áradt szét a mellkasomban.
Olyan érzés volt, mintha a napfény belülről ragyogott volna, nem az égből.
És talán… talán ez volt az a pillanat
amikor minden újra a helyére került.