A Sōzō shita iskola ma egy nyugodt és derűs reggelre ébredhetett, ahogyan az a bizonyos srác is, akiről részben a történet szólni fog. A fiú neve Kaito Simichi (igen igen... pont mint a híres Konan a detektív-ben).
Szóval Kaito ma is, mint legtöbbször, unottan kissé összegyűrt arccal kelt fel az ágyból szemét félig még lecsukva tartva, amikor is telefonja hangja felébresztette őt.
A készülék valami gyári dallamot játszott de tökéletes volt ébresztőnek kellőképp idegesítő ahhoz hogy ne akarjon az ember újra vissza feküdni.(jobb mint egy kedvelt sláger)
– Ehhh, basszus, megint egy kicseszett sulis nap kezdete... Mégis mi a francért kell mindig ilyen rohadtul korán kelni?!
– futott át az agyán a gondolat, ami még nem igazán funkcionált jól (nem mintha alapból egy zseni lenne a srác).
Egy unott arckifejezéssel és egy hatalmas ásítás kíséretében rángatta fel magára sulis ruháit (persze néhány perc ülve bambulás után amit már szinte rituálé szerűen végez a korai reggeleken) és ezután indult meg a konyhába, hogy elpakolja reggelijét, ami ezúttal egy csirkés szendvics volt, jó sok sajttal és némi majonézzel közben pedig befalt egy fél marék kesudiót és kb ugyanennyi mandulát is mellé. "Kell a protein" – szokta volt mondani, na meg persze nem maradhatott el a mindennapi útitárs, egy doboz olcsó energiaital, amit suliba menet kortyol el minden egyes reggel.
Így történt ez ma is még egy utolsót a tükörbe pillantva nagyjából megigazgatta haját amit az ágy összekócolt ezután a lépcsőn lesietve, ahogy a házból kilépett, szinte már el is fogyott a frissítő (bár nem túl egészséges) nedű aminek fémdobozát mint mindig most is, táskája oldalzsebébe dugta. A suli nem volt messze, így kb. 10 perc alatt ott is volt gyalog, és mint általában, ma is időben érkezett meg. Dante, a haverja, már várta őt a folyosón lazán a falnak dőlve karjait pedig összefonva izmos mellkasán. Furamód kedvelték egymást, noha szöges ellentétek voltak.
Dante magas, jóképű fickó és minden csaj bomlott érte a haja mindig szépen be volt állítva, fodrászhoz pedig minimum 3 hetente jár. Jól öltözött, sportos karakteres figura,a rögbicsapat ásza afféle "suli sztár", vagy hogy nevezik ezeket... De ő nem volt olyan, mint a legtöbb hozzá hasonló nagy arcú figura akiket a sztereotípiákból vagy éppen a filmekből ismerhetünk. Dante egy igazán rendes srác, ahogy Kaito is, aki középmagas, nem túl sportos, afféle "aputest" tulajdonosa, és gyakran túl hangos is, na meg fárasztó bár a legtöbb diák számára jelentéktelen figura (vagy éppen rohadtul idegesítő). Viszont ennek ellenére ő is egy jó srác vicces és kedves(amikor épp akar az lenni). Talán ezért jönnek ki remekül egymással, vagy pont azért mert elnentétek? ki tudja....
– Héj, haver, mizu?! Ma meg előztelek, tesó!
– szólalt meg a nagyember, szelíden miközben jókora tenyerét nyújtotta Kaito felé.
– Hehh, na igen, ez is egy ritka dolog, tökfej…
– válaszolt vigyorogva, miközben férfias és egyben komikusnak ható mozdulattal markolta meg a felé nyújtott jókora kezet közben pedig vigyorogva kihúzta magát mintha csak fel akarná érni Dante-t.
-Később mit szolnál egy mozizáshoz? Megnézhetnék az új Deadpool-t tudom hogy te is imádod azt a piros ruhás idiótát!
-Fojttatta jókedvűen miután elengedte haverja kezét. A melák mancsa gyengéden markolta meg barátja tenyerét ez is afféle jelzés hogy a világért sem bántaná őt.
-Hmm oké ez jó ötlet Edzés után mehetünk!
-Válaszolt röviden egy laza félmosoly kíséretében majd hirtelen hangosan megszólalt a suli csengő. Amire mind ketten felkapták a fejüket és úgy néztek rá mint az áldozatok egy béna horrorfilmben amikor megjelenik a még bénább főgonosz előttük, ezután nevetve intettek egymásnak.
-Akkor később nagyágyú!
-Vetette oda Smichi miközben egy félmosoly kíséretében a terembe majd a padjához indult, és úgy dobta le magát a székbe mintha csak a világ összes fájdalmát cipelné a vállán, pedig jelen pillanatban csak annyi a baja hogy itt kell lennie a Sōzō főiskola jókora létesítményének padjában. Bár ha jobban belegondolunk van azért még ezenkívül is baja de ez már csak egy "megszokott baj" szerintem a legtöbb embernek van ilyen csak mindenkinek más mondjuk van aki nem tud lefogyni, rossz matekból vagy hasonló....
Kaito "megszokott" baja nem a hízás vagy fogyás hanem egyszerűen csak a csajozás. Ó igen... azok lányok mindig csak a baj van velük! (bocs hölgyeim ez csak egy kis szarkazmus vagy irónia) és Kaito az a fajta aki már egészen kiskora óta szeretett volna magának egy barátnőt, nem úgy mint Dante... aki minden lányt kikosaraz...(de erről majd később) Na de Simichi nem akárkit keres hanem egy hűséges lányt aki szereti és elfogadja olyannak amilyen. Szeretni és szeretve lenni ez volt a vágya....az ő elcseszett nyálas romantikus álma amit egy jelképes bohócmaszkal takar el a mindennapokban humor álnéven....
-Az első óra osztályfőnöki volt a tanárúr Mr Garryson komótosan lépkedett be az osztályterembe ekkor köszöntötték őt amit viszonzott, de ezúttal nem ült le azonnal hogy fel mondja a névsort ahogy mindíg szokta. E helyett megált az asztal mellett majd körbe pillantott mintha csak keresne valamit vagy valakit és a maga lassú de inteligens stílusában beszélni kezdett miután meg igazította mutató ujjával sok dioptriás szemüvegét.
-Tisztelt diákok....Ma egy új taggal bővül az osztály....Kérlek fogadjátok őt tisztelettel....-Jelentette be némi hatás szünettel.
-Ms Mikumi....Gyere be kérlek...-Mondta a nyitott ajtó felé fordulva.
-A diákok többsége érdeklődve pillantott az ajtó irányába hisz ez a hír teljesen meglepetés szerűen hatott sokukra. Páran pedig ignorálták a dolgot, mind addig amig be nem lépett ő, a lány aki jócskán megbojgatja majd két jóbarát életét...és kitudja talán másokét is.
-Erza egy középmagas lány volt(pár centivel magasabb mint Kaito) Hosszú gyönyörű lángvörös hajjal hófehér bőrrel és kecses testel. Feszes mellei és feneke tökéletes összhangban voltak karcsú csípőjével....És a szeme...azok olyan kékek voltak mintha a jó isten magát a tengert és az éjszaki hideg szelet összekovácsolta volna egy gyémánt formályában és ezt neki adta volna....Igazi hideg de szépséges tekintete volt... remekül illett csinos vékony arcához, szemei szinte már világítottak ahogy kimért léptekkel besétált az osztályterembe majd a diákok felé fordult és hirtelen meghajolt.
-Üdv mindenki! Az én nevem Ereza Mikumi örvendek!
-Mondta röviden szinte gépiesen akár egy katonatiszt arcán halálos komolysággal. Jelenléte tekintélyt parancsoló volt de nem rideg egy igazi komoly határozott nőnek tűnt már most is, ahogy itt állt az osztály elött meghajolva. Az egyetlen dolog ami egy minimálisan rombolta az összképet talán a mosolytalan komoly arckifejezése, olyan volt mintha nem is tudott volna mosolyogni vagy nem akart...ki tudja?
Ahogy Kaito megpillantotta a vöröshajú szépséget nem meglepő módon még a lélegzete is elállt. A legtöbb csinos lány letudta őt nyűgözni de Erza....Ő egy másik szint volt a szemében. Simichi általában mindig tartogat egy frappáns beszólást hasonló esetekre de ezúttal meg sem tudott szólalni csak nézte őt meredten egy buta arcot vágva akár egy zombi akit megbűvölt valami varázslat és közben arra gondolt hogy még soha nem látott ilyen szép lányt...
-Khmm noss rendben! Ott hátul van egy szabad pad Mr Simichi elött..
-Válaszolta Mr Garryson miután az osztály nagyrésze viszonozta a köszöntést.(nem volt az a fajta aki hosszú bemutatkozásokat kér egy diáktól) Erza még egy utolsót hajolt a tanár úr elött majd elindult a padjához. Hosszú haja szinte úszott utána akár egy vörös lángtenger majd helyet foglalt Kaito elött és egy füzetet vett elő a táskájából amibe egy toll volt betűzve úgy figyelte ahogy a tanár elkezdte diktálni az órarendet. Mozdulatai furamód kissé hirtelen, gépiesek voltak ahogy kikapta a tollat és jegyzetelt. Közben Simichi még mindig "zombimódba" volt mind addig amíg egy papír galacsin nem repült a fejéhez megzavarva őt.
-Héj ébresztő gyagyás olyan vagy mint akit hipnotizáltak!
-Szolalt meg mögötte "dagi" Spud öblös hangján akivel mondhatni jóban voltak de fojtón szekálták egymást.
-Áhh fogd be zsír agy!
-Válaszolt vissza miközben lazán visszadobta a papírt amire a figyelmeztetőleg tanár megköszörülte a torkát Kaito pedig felsóhajtott mint akit visszarángatnak a valóságba és kicsit szomorkásan mosolygot úgy figyelte diszkréten az újonnan jött szépséget.
-Na igen....egy újabb istennő akinél soha nem lesz esélyem...De legalább szép látvány...francba...talán túlságosan is....így nehéz lesz koncentrálni az órákra...-
-futott át az agyán miközben próbálta visszanyerni laza stílusát és ő is elő vette saját összefirkált füzetét.
-Az órarend...nem árt ha tudom....